Terhes Gábor: Csodálatos erdő
Zöldellő lombok illata csalogat,
Feléjük húz tudatom,
Súlytalan már mindenféle gondolat,
Tündérekről álmodom.
Szirtek között száll az idő sietve,
Vele tartok örömmel,
Fenyvesek gondfeledő örökzöldje,
Vár reám szeretettel.
Tüzes útján a Nap nyugalomra tér,
Elbűvöl e jelenés,
Csillagokat hint egy hatalmas tenyér,
Légy áldott, Gondviselés!
Hold anyánknak ezüstjébe öltözöm,
Világ kínja már sehol,
Tündérország királynőjét köszöntöm,
Ki édesen megcsókol.
Gyantaillat felhőjével elbűvöl,
Éji szellem nem rémít,
Királynőmnek gyémánt-lénye tündököl,
Ragyogása boldogít.
Múló idő rohanása elveszett,
Erdő mélyén az megállt,
Mit csodákra vágyó lélek keresett,
Hajlékára rátalált.
Holdfény-ezüst csillagúton lángot gyújt,
Villanása varázslat,
Éjszakai lények hada előbújt,
Igéző e pillanat.
Fák és bokrok sűrűjében hűs patak,
Csobogása odacsal,
Angyali zene hangjai szólanak,
Sellők bájos dalával.
Álomsugár szállott le a magasból,
Zöld tisztáson rám talált,
Úsztam benne feledkezve magamról,
Önző bensőm tovaszállt.
Röppen lelkem-testem hagyva semmiben,
Tűlevelek közt élek,
Semmisülve maradjak észrevétlen,
Őrzője az erdőnek!