Gaáli Zsolt: Algyő, az én falum

 

E gyönyörű tájék Hazám! 

Tisza folyó keblén ringatózó, szúnyog ittas alföldi róna. 

Teremtő ajándéka, szent helyen cseperedtem! 

Csont roppantó izzó aszályban, doboló zöld áradásban, 

meteor esőben, csillag tűzben, nőttem  fel. 

Itt nemesedett gondolat nemes drága kővé, csiszolódtak  a tettek, szavak.

Sok -sok ihletet adó pillanat. Szülőföld! Mind te vagy ! 

Soha nem vehetted el  1972 rügy-ringató március idusát. 

1986 augusztusának aranykalász mosolyát. 

1997 október sok színű  festett arcát. 

2012 decemberének jéghideg tiszta arcát. 

Közel fél évszázadnyi kristálytiszta időt. 

Ízes miliőt: színek, hangok, illatok, érzések, álmok varázslatát.

A jövőt! Szeretem. Mint férfi a Nőt!

  

Sok -sok átélt élmény, csoda, életben van búcsúzás, agyő! 

Ha mégis elsodor az idő valahova, és közel fél évszázad gyümölcsöző termését 

nesztelenül messzire el csak nem dobod  tova -oda  soha! 

Lelkembe zárom mind örökre. 

Termést gyümölcsöző éveket büszkén viselem, 

hordom, soha senkinek kincset oda  nem adom. 

Itt éled az időt, halandó létet. Lassan elfogynak évek.  

Szülőföld tűzze felkelő nappal együtt újra -újra,  ragyog  tüze,  éled.

Hirdeti  Algyői szellemiséged,  Születésed!