^Ugrás felülre

Szilágyi Perjési Katalin:...estére

melegé(j)ben
 
halkan pukkan a csönd,
félénken nyújtja a percet
az aszfaltba olvadt nyári sötét
 
virágzihálós apró utcák
redőnyszemein szökik a fény
mormoló varázsdobozok 
dúdolnak napi igazságokat
az izzadó falak között

Bővebben...

Terhes Gábor: Algyő, a Tisza kincse

Visszatekintek hosszú évszázadokra,
Merengve figyelem népek vonulását,
És felvirradt Árpád fejedelem Napja,
Mikoron teremtett nemzetünknek hazát.
 
Jó Tiszánk tanúja volt e teremtésnek,
Éltető vizével megalkotta Algyőt,
Hont alapítottak hős magyar vezérek,
És tisztelettel áldották a Teremtőt.

Bővebben...

Terhes Gábor: Csodálatos erdő

Zöldellő lombok illata csalogat,
Feléjük húz tudatom,
Súlytalan már mindenféle gondolat,
Tündérekről álmodom.
 
Szirtek között száll az idő sietve,
Vele tartok örömmel,
Fenyvesek gondfeledő örökzöldje,
Vár reám szeretettel.

Bővebben...

Terhes Gábor: Anyaság

Égi fényben tündöklő Mária-titok,
Te Szentség rejtekében virágzó rózsa,
Örvendve harmatoznak anyai álmok,
És felvirrad Benned az Élet hajnala.
 
Asszonyi óhajnak megtestesült Gyöngye,
Érték, amely drágább minden földi kincsnél,
Megöntöz Téged az öröm hulló könnye,
Édesanyák szíve csak Tebenned remél.

Bővebben...

Terhes Gábor: Utak

Időt más teremtmény nem mér csak az ember,
Életútját sorsa adja,
Mint folyó, melyet elnyel egy kéklő tenger,
Partját vizével áztatva.
 
Élet vize hűs kis forrás, tiszta csermely,
Mely talán létünk értelme,
És felfogja azt egy áldoztató kehely,
S lesz majd életünk mértéke.

Bővebben...