Szilágyi Perjési Katalin: Ősszel
erdőbe vágyok,
hol szelíd,
öreg óriások
reszketeg karjukkal
magukhoz ölelnek,
fejem mohapárnán
s csak szendergek,
míg mosott kéken
fakul az ég,
ezüst a csend,
tűnődő levelek peregnek
Szilágyi Perjési Katalin:...estére
melegé(j)ben
halkan pukkan a csönd,
félénken nyújtja a percet
az aszfaltba olvadt nyári sötét
virágzihálós apró utcák
redőnyszemein szökik a fény
mormoló varázsdobozok
dúdolnak napi igazságokat
az izzadó falak között
Terhes Gábor: Anyaság
Égi fényben tündöklő Mária-titok,
Te Szentség rejtekében virágzó rózsa,
Örvendve harmatoznak anyai álmok,
És felvirrad Benned az Élet hajnala.
Asszonyi óhajnak megtestesült Gyöngye,
Érték, amely drágább minden földi kincsnél,
Megöntöz Téged az öröm hulló könnye,
Édesanyák szíve csak Tebenned remél.
Terhes Gábor: Algyő, a Tisza kincse
Visszatekintek hosszú évszázadokra,
Merengve figyelem népek vonulását,
És felvirradt Árpád fejedelem Napja,
Mikoron teremtett nemzetünknek hazát.
Jó Tiszánk tanúja volt e teremtésnek,
Éltető vizével megalkotta Algyőt,
Hont alapítottak hős magyar vezérek,
És tisztelettel áldották a Teremtőt.
Terhes Gábor: Csodálatos erdő
Zöldellő lombok illata csalogat,
Feléjük húz tudatom,
Súlytalan már mindenféle gondolat,
Tündérekről álmodom.
Szirtek között száll az idő sietve,
Vele tartok örömmel,
Fenyvesek gondfeledő örökzöldje,
Vár reám szeretettel.