Farkas Sándorné: Vonyító farkasok
Vonyító farkasok érzik a tél szagát,
És hordják lábukon a tél havát.
Havas dombtetőről süvít a szél,
S egy csomó havat felkapva útra kél,
Lankáson megpihenve megbékél.
Most épp goromba arcát mutatja,
Máskor meg hófehér takaróját
Lebegteti a szél, mikor eljön a tél.
Zúzmara virágokat rak a ablakokba,
Piros rózsákat az arcokra.
Fák fehér fátyla virít a magasba,
Ezer sugár angyal röpdös a karomba,
Miközben zúzmara hull az arcomba,
Goromba szél bújik a nyakamba,
S gyémántfehér havat hord a hajamba.